2017. február 23., csütörtök

Zene - Jamesetta Hawkins

Sziasztok!

Ma egy kis zenét hoztam, mert elég fontos szerepet játszik az életemben és vannak olyan előadók, akiktől nem tudok "megszabadulni". Valamiért sosem szerettem túlságosan a női énekeseket. Sok esetben kifejezetten semlegesnek érzek 1-1 dalt, amit "átlagos hangú" énekesnők adnak elő. Zárójelben megjegyzem, ez nem negatív, egyszerűen meghallgatom de nincs rám hatással, nincs libabőr, nincs a lelkemig hatoló boldogság vagy éppen szenvedés. De Etta James nem ilyen.




 Zűrös gyerekkora és valószínűleg ebből adódóan zűrös felnőttkora volt. Ezekre nem is szeretnék kitérni túlságosan, mert egyrészt nem posztom ítélkezni, másrészt pedig nem a magánélete, hanem a dalai miatt szerettem meg nagyon. Számomra a zenéjében Ő egy olyan nagybetűs NŐ, akinek minden hangulatomra van egy olyan dala, ami tökéletes. Arra is ha szomorú vagyok, de arra is ha boldog, és mind-mind valahogy nagyon mélyen átjárja a testemet és a lelkemet is, egyszerűen teljes mértékben a magaménak érzem.


A másik, ami nagyon tetszik, hogy olyan hangja van (vagyis most már csak volt, sajnos), amit lehetetlen nem felismerni vagy összetéveszteni másokéval.


És azt hiszem, hogy talán a zene volt számára az élet maga, amiben otthon lehetett, ami a vérében volt, és amitől ilyen, vérbeli idős hölgy lett belőle, mint az alábbi videóban:



Azt kell mondjam, hálás vagyok azért, hogy ismerhetem a dalait, és szerintem sok-sok év múlva is ennyire szeretni fogom a munkásságát. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Répás kekszek SzafiFree Expressz lisztkeverékkel

Sziasztok! Mostanában egész sokat kísérletezgetek a sütögetéssel és főzéssel. Mivel volt még itthon egy jó adag répa, amit kidobni nem akar...